Megint hétfő
2010 október 25. | Szerző: prücsök23
Tegnap volt a mi minibabánk egy hónapos. Direkt nem írtam. Őszintén, nem akartam emlékezni szeptember 24-ére.Sikerült egész nap elterelni a gondolataim, ami könnyen ment, tekintve, hogy ez az agresszív vírus lecsapott Nikire és rám is. Aztán este csak előjöttek a kellemetlen emlékek. Órákon át forgolódtam. Ma is nyomott volt a hangulatom, féltem, mikor kicsöngött a telefon az intenzíven. A doktornő hangján hallottm, hogy siet. Ezért beértem annyival, hogy stabil a hercegnőnk, csak diffúzan kapja az oxigént és már 8 mlt eszik egyszerre.A súlyát nem tudta megmondani, de készségesen felajánlotta, hogy elmegy megnézni, de nem akartam terhelni. Majd holnap. Minden egyes percet, amit rám szán, azt nem szentelheti a kis inkubátorlakóknak. Ezért nem szeretem feltartani. Holnap ügyel, bátran telefonáljunk délután, mondta. Említette, hogy csak azért vagy még az intenzíven, mert picike vagy. Remélem, hamar eljön a nap, mikor áthelyeznek, mert az már igazán biztató jel. Sajnos a holnapi utat el kell halasztanunk, nem kockáztatnám meg, hogy betegen menjek látogatni a kislányom.Inkább kivárom, míg meggyógyulunk. Nem tudom, melyikünknek van nagyobb szüksége ezekre a röpke találkozásokra! Nekem , a lelkemnek, nagyon kellenek. Remélem, Nati is tudja, hogy anya van ott mellette. Bárcsak minden nap vele lehetnék!
Négy hetesen
2010 október 22. | Szerző: prücsök23
A cím után valami tartalmas bejegyzést kellene írnom, de ma nem sikerült elcsípnem a doktornőt. A kollégája átadta az üzenetét( tehát tudta, hogy ez az unalmas K. anyuka ma is telefonál, tuti), hogy Natália hercegkisasszony szépen bonyolítja a gázcserét, minden féle pipák nélkül és jól is eszik. Több infóm nincs, de anyai szívemnek ez is megnyugtató!
A súlyát direkt nem kérdeztem, majd hétfőn. Hátha nagyot ugrott!
visszajött a doktornőnk
2010 október 21. | Szerző: prücsök23
Milyen jó érzés, mikor a mi orvosunk szól bele a telefonba :-). Főleg, mikor jó híreket hallok tőle. Hercegnőnk már csak ,,közönségesen” kapja az oxigént és jól viseli, megemelték a kajaadagot is. Most kezdhet hízni, hogy minél hamarabb hazahozzuk! Szeretném azt hinni, hogy ezek voltak az utolsó kríziseink és innen már csak jobb lehet. Natália azonban még mindig nagyon csöpp és számíthatunk nehézségekre.
Már alig várom, hogy újra láthassam!!!
26.nap
2010 október 20. | Szerző: prücsök23
Tegnap már fél tizenkettőkor gombóc volt a gyomrom helyén.Alig vártam, hogy hívhassam a klinikát.A hétfőn megismert doktornőből alig húztam ki két mondatot. Ma végre egy kedves teremtmény vette fel a telefont és megnyugtatott, hogy javul a kis hercegnőnk állapota,megint kajál rendesen! A tegnapi agyi ultrahang is jó, vagyis nincs változás- ez jó! Jobban van Nati és vele együtt én is. Türelem, türelem,türelem.
Köszi lányok a biztató szavakat!
Két lépés előre, egy hátra
2010 október 18. | Szerző: prücsök23
Csak bámultam a földön a faleveleket. Szemerkélt az eső, én ballagtam a villamoshoz és képtelen voltam felemelni a fejem, csak néztem az elázott, sárga leveleket. Ma nagyon nehéz szívvel jöttem ki a kisbabánktól. Olyan jól alakultak a dolgok, hogy már előre elképzeltem, ahogyan fekszik az inkubátorban, láthatóan gyarapodott, és talán már a szemecskéjét is megláthatom. Egész éjjel erről fantáziáltam,gondolkodtam, miket kérdezek majd az orvosunktól, az izgalomtól alig aludtam.
Míg előkészültem az intenzív bejáratánál, kérdeztem a nővért,hogy fényképezhetek-e, becsúsztatva a mobilom a szoknyámba. Aztán, ahogy bevezetett a mi inkubátorunkhoz, szomorúan láttam, hogy megint teli vagyunk csövekkel. Még mindig annyira csöpp, olyan sovány, az összes bordáját látom.Halványrózsaszín bőre alatt az erek átlátszanak, szúrásnyomok a karjain :-(. Ilyenkor nem jó, hogy egészségügyis vagyok, mert látom a háta mögött a kiskefét és tudom, apneái vannak, elfelejt szuszogni,stimulálni kell. Nézem a hasiját, látom, fel van puffadva. A doktornőnk ráadásul valami továbbképzésre ment pár napra. Az új doktornő is barátságos, de idegen. Mondja, hogy az éjjel nem volt jól Nati. Vissza kellett tenniük a pozitív nyomásos oxigénre(PEPre vagy mire) és nem etetik szájon keresztül, mert leállt az emésztése is. Biztosan látta a rémületet a szememben, mert mindjárt folytatta, hogy mindez várható egy ilyen kicsi és éretlen koraszülöttnél. Még beszél valamit, de én már nem értem.Valami tüdőgyulladást emleget, de nem értem jól, hogy ez most új dolog a tüdejével vagy régi, és kezd krónikussá válni. Nem tudom, a maszkomra az izzadság csepeg vagy a könnyeim. Csak nézem, ezt a kis lényt, ahogy kalimpál a kezeivel és a lábikóival, a szájából szonda lóg, folyik a kis habos nyála mellette , tömködi az öklét befelé, és arra gondolok, éhes. Ne is tudom, éhes-e egy ,,ilyen” gyerek. Próbálom elhallgattatni belül a hangokat, amelyek azt monják, hogy ezt én tettem, miattam szenved. Remélem, nem fáj neki nagyon… Legszívesebben zokogtam volna, de ehelyett csak símogattam a babámat, az arcát, fejecskéjét, bőrét, mindenütt , hátha érzi, hogy itt vagyok, hátha tudok neki egy kis erőt adni. Mondom neki, hogy gyerünk kicsim, ne add fel! Közben meg magamban néha arra gondolok, hogy én feladom , egy csepp erőm sem maradt! De holnap újra reggel lesz, délben pedig újra tárcsázom a klinikát és akkor jó híreket kell, hogy halljak, mert nem lehet, hogy holnap is rossz híreket kapjunk. Biztosan erőre kap a kismadarunk.
Azért, csináltam pár képet Apának. Legközelebb vele megyek!
Holnap láthatom a kisbabám
2010 október 17. | Szerző: prücsök23
Az Élet furcsa fintora, hogy ugyan ott fekszik a koraszülött gyermekem, ahol annak idején gyermekgyógyászat gyakorlaton voltam. Soha eszembe sem jutott volna, hogy egyszer nekem is ilyen csöpp kisemberem lesz.
Holnap leutazom Natihoz. Őszintén, már nagyon vágyom rá, hogy láthassam és megérinthessem. Szükségem van rá. Három óra az út Belgrádig és három vissza, de természetesen megéri… Csak nehéz így, hogy kétszáz kilóméter választ el tőle, de vígasztal a tudat, hogy a legjobb kezekben van.
Ideges vagyok, hogy mit mond holnap a doki, hogy mit látok, meg magától az úttól is tartok,pedig már rutinom van az utazásban. Busszal megyek, nem merem bevállalni, hogy hajtsak a fővárosban ill. addig.
Ha lesz erőm, írok holnap…
3 hetesek vagyunk
2010 október 15. | Szerző: prücsök23
Ma Natibaba 780 gramm :-). Ügyes kislány, nem vártam, hogy az mellett gyarapodni fog, hogy egyedül kell lélegeznie. Délután már csak diffúz oxigénre teszik. Remélem, elég érett hozzá és így is rendben lesz!
Ma van három hete, hogy vége lett a terhességemnek. Tegnap kicsit depi voltam, mert még annnnnnyira hosszú út áll előttünk.rengeteg lehetséges buktatóval.
Ma megörültem a jóhíreknek, és egy kicsivel könnyebb a lelkemnek.Hétfőn pedig szeretnék leutazni, hogy végre lássam a kis csöppünket. sajnálom, hogy Apa nem jöhet :-(. Ketten könnyebb előtte izgulni, utána pedig feldolgozni.
Egy izgalmas nap
2010 október 12. | Szerző: prücsök23
Szinte egyidőben futottak be a hírek… Itt is a rosszal kezdem: Apának elveszik egy hónapra a jogsiját, amit tudtunk, csak azt nem, hogy éppen most :(.
Jó hír, hogy Natit levették a lélegeztetőgépről és a doktornő elégedett volt az addigi ,,teljesítményével”. Persze még kap támogatást a légzésében, de reménykedem, hogy megmutatja , milyen ügyes kislány és többé már soha nem kell visszatenniük!
Egyszerre örülök és félek, mert, ha feljebb vagy, nagyobbat is eshetsz! Csak várom, hogy múljanak a napok és kikerüljek ebből a delíriumból. Amikor azt sem tudom, van-e nekünk most még egy gyerekünk vagy csak egy halvány kis reményünk van rá? Azt hittem, ma röpdösni fogok a hírtől, hogy nincs respirátoron, de csak valami idegességet érzek. Ebben nagyban közrejátszik persze az is, hogy két nappal az egyik barátnőm után, ma a másik van a szülőszobában! Istenem, csak minden rendben legyen a kis babócákkal meg a kismamikkal!
Haladunk :-)
2010 október 11. | Szerző: prücsök23
A doktornő szerint ,,elindultunk egy jó irányba”. Ma 730 gramm a mi pöttyünk és szépen tolerálja a kaját! Még lélegeztetőn, de egyre közelebb hozzá, hogy levegyék róla!
Ma a kórházból telefonáltam, mert közben meg intézgettem a saját gyógyszereim meg meglátogattam a frissen szült barátnőm! Mindenki nagyon szurkol Natinak, az összes kolléga természetesen és az itteni nőgyógyászaim is, akik annyira drukkolnak nekünk, hogy néha magam is meglepődöm az emberségükön. Remélem kicsikém, ez az össz pozitív energia eljut valahogy hozzád és segít, hogy ne fáradj el a harcban!
Éljen a félintenzív
2010 október 28. | Szerző: prücsök23
Már egy órája nyomogatom a telefont. Állandóan foglalt az intenzív. Csak hívom és hívom.Már azt is elfelejtettem, hogy engem, hogy hívnak, nem a doktornőt… Szinte megrémülök, mikor kicseng. Ééééééés jön a jó hír! KITETTÉK NATIT AZ INTENZÍVRŐL!!!!Még tegnap. És mi pont tegnap nem telefonáltunk, mert a doktornőnk ügyelet után volt.Az a lényeg, hogy kint van! Ez már fél siker. És 845 grammos a tökmag, a doktornő tévedett a minap. Ma éjjel, boztosan jobban tudok aludni! Három órát sikerült az éjjel összetennem, aztán Niki valamiért hajnali négykor felébredt és csak mellettem volt hajlandó visszaaludni. Ez nekem csak nehezen sikerült, ahogy kinyitom a szemem, azonnal megrohannak a gondolatok. Minél inkább terelem őket, annál jobban rámtör a múlt vagy kínoz a jövő. Közelebb vagyunk ahhoz, hogy ez a mázsás kő leguruljon végre rólunk,mert lassan a lelket is kinyomja belőlem… Talán, most egy kicsit könnyebb lesz. Egyelőre, olyan izgatott vagyok, hogy még senkinek nem is szóltam. El kell hinnem, először….
Oldal ajánlása emailben
X