<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Légy Te is a mi csodababánk!</provider_name><provider_url>https://csodababank.cafeblog.hu</provider_url><author_name>prücsök23</author_name><author_url>https://csodababank.cafeblog.hu/author/prucsok23/</author_url><title>Telefonok...</title><html>&lt;p&gt;&nbsp;Hétvégén kevés benn a klinikán az orvos. Mivel tudjuk, mennyire elfoglaltak az intenzíven, ezért tegnap nem érdeklődtünk telefonon a pici állapotáról . Ma persze már nem bírtuk ki és amint delet ütött az óra, a párom tárcsázott. Az orvos olyan hosszasan magyarázott neki, hogy görcsbe rándult a gyomrom,mintha valaki csomót kötött volna rá. Apa meg csak aházott, nem láttam az arcát. A ,,baba stabil&quot; szokásos mondatot vártam. Éreztem,ahogy gyűlnek a könnyek a szememben. Valami, biztosan történt...&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Szerencsére, nincsenek rossz hírek, csak úgy tűnik, türelmes dokira futottunk rá. Következő héten tervezik levenni Natit a lélegeztetőgépről. Ma kap vért, mert kicsit vérszegény. És végre, egyedül kakilt! Jupiii! Ennek nagyon örülünk. Holnapig talán elleszek ezekkel a nem rossz hírekkel és nem kell dilibogyót bevennem.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&lt;br&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>