Igen, ez az utolsó bejegyzés! Nati, több, mint négy hónap után ITTHON van. Itt szuszog a mellkasomon, a hordozókendőben. Niki a szobájában szundikál. Csodálatos ez a béke. Csodálatos az érzés, hogy a mi bátor kislányunk velünk van! És nagyon szeret itthon.:-D Niki lelkesen fogadta, rengeteg szeretettel és ez azóta is így van. Naponta százszor befut, megnézi, megsímogatja a kezecskéjét! Nati meg csak szuszog a kiságyában vagy éppen nyöszörög, ha kínozza a hasija. Nagyra nyitja a szemét és nézelődik új otthonában Szopizunk, első alkalommal, ahogy a mellemre tettem, tudta, hogyan és mit kell tennie. Ettől külön boldog vagyok.Mértük, gyarapszik is itthon.
Végre újra lélegzünk! Hajnali kelések, állandó talpalás, semmi sem nehéz, mert itt van, él és jól van!!! Nagyon hálás vagyok mindezért.A klinikán dolgozóknak, a Sorsnak, Istennek, a Szerencsének. Majd lassan elkopnak a fájdalom nyomai, egyszer majd nem lesz fontos az a sok könny, ammit hullattunk. Csak az lesz fontos, hogy igazi kis család lettünk. Már közös blogot írhatok a gyermekeinknek! Így is lesz!
Köszönet képpen azoknak, akik nagon szurkoltak nekünk: