Megint hétfő?

2010 november 1. | Szerző: prücsök23 |

 Még mindig remegek kicsit. Semmi extra nem történt, de mikor megfogom a telefont, cikázni kezdenek a gondolatok, ezer variáció suhan át az agyamon, míg meg nem hallom a doktornő hangját. Szerencsére, minden renben. Nati 900 gramm és jól van! Holnap készülünk hozzá! Remélem, hogy Apa be tudja fejezni a munkáját reggel kilencig, mert csak akkor érünk le Belgrádba időben. Minden látogatás előtt nagyon izgulunk! Már tudom, hogy este alig tudunk aludni. Miután pedig voltunk a kislányunknál, annyira tele vagyunk élményekkel, érzelmekkel, hogy szintén dolgozik az adrenalin és még egy hosszú út után is nehéz pihenni. Már két hete, hogy nem láttam a kis bogárkánkat, biztosan kikerekedett. Végre nincs az intenzíven, nem kell elsietnünk. Símizhetjük kicsit tovább. Habár, ez nevetségesnek tűnik, mert mi az, fél órát vele lenni egy héten :-(. De majd koncentrált formában szeretgetjük, hogy sokáig érezze még miután egyedül is marad. Minden nappal közelebb kerülünk hozzá, hogy hazahozhassuk és türelmesnek kell lennünk. Most magamat emlékeztetem (mindenki más tudja).
Valamelyik nap volt Apa egyik kollégájának egy nagyon bunkó beszólása és annyira felhúztam magam,ill elszomorított, hogy le akartam ide írni, de lassan elpárolgott a mérgem. az a fontos, hogy a mi gyerekeink jól vannak, a házasságunk sem ment tönkre és még mindig tudunk mosolyogni egymásra, akár hányat is rúgott belénk az élet a sok év alatt.Az emberek meg beszéljenek.A lényeg az volt, hogy,az illető megkérdezte a férjem, mi nem tudtuk előre, hogy megint koraszülöttünk lesz? Értsd: mi felelőtlen marhák vagyunk, akik nem érték be egy gyerekkel, hanem tudatosan kockára tettük két életet ,és még egyet akartunk, minden áron. Szerintem, senkinek nem tartozunk magyarázattal, mégis sokszor magyarázkodnunk kell, mert az emberek bunkók-egyesek.Én legalább esélyt adtam ennek a gyereknek, hogy éljen, nem úgy, mint sokan mások. Gondosan mérlegeltünk, nem egy és nem is két ismert nőgyógyásszal, akik nem látták okát, hogy a preeklampsziám megismétlődjön. Persze, utólag, könnyű okoskodni! Ah, nem is ragozom ezt tovább, mert csak megint felhúzom magam, pedig lassan kezdtem kevésbé remegni!
Várjuk a holnapot!