Éljen a félintenzív

2010 október 28. | Szerző: prücsök23 |

 Már egy órája nyomogatom a telefont. Állandóan foglalt az intenzív. Csak hívom és hívom.Már azt is elfelejtettem, hogy engem, hogy hívnak, nem a doktornőt… Szinte megrémülök, mikor kicseng. Ééééééés jön a jó hír! KITETTÉK NATIT AZ INTENZÍVRŐL!!!!Még tegnap. És mi pont tegnap nem telefonáltunk, mert a doktornőnk ügyelet után volt.Az a lényeg, hogy kint van! Ez már fél siker. És 845 grammos a tökmag, a doktornő tévedett a minap. Ma éjjel, boztosan jobban tudok aludni! Három órát sikerült az éjjel összetennem, aztán Niki valamiért hajnali négykor felébredt és csak mellettem volt hajlandó visszaaludni. Ez nekem csak nehezen sikerült, ahogy kinyitom a szemem, azonnal megrohannak a gondolatok. Minél inkább terelem őket, annál jobban rámtör a múlt vagy kínoz a jövő.  Közelebb vagyunk ahhoz, hogy ez a mázsás kő leguruljon végre rólunk,mert lassan a lelket is kinyomja belőlem… Talán, most egy kicsit könnyebb lesz. Egyelőre, olyan izgatott vagyok, hogy még senkinek nem is szóltam. El kell hinnem, először….