Megint hétfő

2010 október 25. | Szerző: prücsök23 |

 Tegnap volt a mi minibabánk egy hónapos. Direkt nem írtam. Őszintén, nem akartam emlékezni szeptember 24-ére.Sikerült egész nap elterelni a gondolataim, ami könnyen ment, tekintve, hogy ez az agresszív vírus lecsapott Nikire és rám is. Aztán este csak előjöttek a kellemetlen emlékek. Órákon át forgolódtam. Ma is nyomott volt a hangulatom, féltem, mikor kicsöngött a telefon az intenzíven. A doktornő hangján hallottm, hogy siet. Ezért beértem annyival, hogy stabil a hercegnőnk, csak diffúzan kapja az oxigént és már 8 mlt eszik egyszerre.A súlyát nem tudta megmondani, de készségesen felajánlotta, hogy elmegy megnézni, de nem akartam terhelni. Majd holnap. Minden egyes percet, amit rám szán, azt nem szentelheti a kis inkubátorlakóknak. Ezért nem szeretem feltartani. Holnap ügyel, bátran telefonáljunk délután, mondta. Említette, hogy csak azért vagy még az intenzíven, mert picike vagy. Remélem, hamar eljön a nap, mikor áthelyeznek, mert az már igazán biztató jel. Sajnos a holnapi utat el kell halasztanunk, nem kockáztatnám meg, hogy betegen menjek látogatni a kislányom.Inkább kivárom, míg meggyógyulunk. Nem tudom, melyikünknek van nagyobb szüksége ezekre a röpke találkozásokra! Nekem , a lelkemnek, nagyon kellenek. Remélem, Nati is tudja, hogy anya van ott mellette. Bárcsak minden nap vele lehetnék!