Kommunikációs csapdák és a türelem vége
2011 január 31. | Szerző: prücsök23
A múlt hetünk nagyon feszült volt! Hétfőn reménykedve telefonáltam és csak azt a választ kaptam, hogy Nati még napokig nem jöhet haza, a doktornőnk betegszabin van. Na, itt elszakadt a cérna… A párom felhívta a főorvost, hogy akkor, most mi is a probléma, ha pénteken még minden rendben volt, mi ez a halogatás már megint???? Aztán kiderült (nem tudom, miért kellett ehhez balhét kicsikarniuk), hogy a konjuktivitisze eléggé elhúzódott és a szemorvos nem engedi haza, míg terápia alatt van szegénykém.Minden nap végtelennek tűnik, próbálok minél többet Nikire koncentrálni, hogy valahogy megőrizzem még azt a szemernyi erőm, ami maradt. Őszintén, rá sem merek gondolni , mit érez a gyerekem ott lenn, egyedül. Vajon valaha ki tudjuk majd javítani ezeket a lelki sebeket , amiket most szerez? Csak remélni tudom, hogy igen.. Azt tudom, hogy ember felettien fogok igyekezni. Ma szintén a főorvossal beszéltem. Holnap jön a neonatológusunk, szerdán állítólag hozhatjuk a mi háromkilós, óriásbébinket. Nem is merek reménykedni, ezt is csak halkan mondom…
Akkor is a csodababánk vagy
2011 január 17. | Szerző: prücsök23
Amikor az Élet éppen ütlegel, már annyira összehúzod magad, megfeszíted az izmaid, hogy egyre kevésbé érzed a fájdalmat. Aztán, mikor kezd megint minden jóra fordulni, lassan felengedsz és kiegyenesedsz. Az az ütés, amit ilyenkor kapsz, sokkszerűen ér. Mi is kaptunk a múlt héten egy ilyen gyomorszájast. Kedden hívom a klinikát, hogy hányra menjnk a hercegnőért és a doktornő nagyon rossz híreket közöl, az ő drámai stílusával. Nati tüdőgyulladást kapott, RS vírus, nagyon aggasztja az állapota, életveszélyes lehet. Hogy mit éreztem, el sem tudom mondani. Kilókat fogytam az a pár nap alatt, pánikoltam és sírtam. Úgy éreztem, már tényleg nincs több erőm. De aztán jobban lett, mert ő a mi kis harcosunk, a csodagyerekünk! Szombaton tudtunk lemenni hozzá. Sokkal jobban nézett ki, mint egy héttel azelőtt, mikor utoljára láttam és mikor még hivatalosan nem volt beteg, de nekem már akkor sem tettszett, valahogy rossz érzésem volt azon a pénteken, pedig akkor még azt hittük néhány nap múlva már érte megyünk. Most ott tartunk, hogy javult az állapota, láztalan, jól eszik. A hazajövetelről még nem volt szó. Talán holnap arról is megtudok valamit. De már csak akkor hiszem el, hogy egyszer itthon lesz,ha betettük az autóba. Remélem, hamar eljön az a nap!
Az alagút végén
2011 január 6. | Szerző: prücsök23
Akkor is jó hírekkel indítom az idei évet, még ha betegesn is kezdtük. Végigsöpört rajtunk az aktuális vírus. Most Niki kapta el utolsóként,még köhörészik kicsit.De:
Szerdán,12-én jön haza a hercegnőnk!!!!!!!!!!!! Kedden még van a Synagis védőoltása és ha minden rendben lesz, szerdán mehetünk érte. Visszaszámlálás indul… Nagyon izgatott vagyok. Meg kell ismernünk egymást, úgy kell nagyon-nagyon szeretnem, hogy közben Nikiben se ébresszek féltékenységet! Nagy feladatok várnak még ránk és tudom ez az év sem lesz könnyű. Csak elkezdődjön a közös életünk és EGYÜTT majd mindent megoldunk!
Nati most 32oo gramm, tegnap volt szemkontrollja és sajnos két hét múlva megint lesz, erre vissza kell vinnünk. Karácsony óta nem láttam és kimondhatatlanul hiányzik. Kapaszkodom az akkor szerzett emlékekbe, mert félek, hogy elfelejtem. Nehéz így… Nikivek tegnap kiválogattuk a kisruhákat, kimostuk, ma meg majd vasalgathatom az apró, elfeledett ruhácskákat. Hamarosan ismét babázhatok. Olyan hihetetlen, mennyi mindenen mentünk keresztül, és hogy most közeleg a nap, amiben néha már csak alig reménykedtem. Köszönöm a bíztató szavakat, köszi azoknak is , akik csak belesnek. Sokkal könnyebb, ha az ember kiönti a lelkét. Köszi Beának és Bambinak az önzetlen szurkolásukat! Ha nem sikrül írnom ide, akkor új, közös blogot fogok nyitni a mi csodagyerekeinknek!
Mindenkinek Boldog Új Évet! Kívánom, hogy mindenki találja meg ebben az esztendőben, amit nagyon keresett, hogy legyen egészséges és sokat, sokat lehessen a családjával!
Boldog karácsony(t)!
2010 december 25. | Szerző: prücsök23
A legnagyobb ajándékot kaptuk Karácsonyra! Együtt lehettünk, mi négyen. Igaz, hogy még nem itthon és csak két órára, de akkor is ez volt a legmeghittebb karácsony, amit csak el tudok képzelni. Lehetőséget kaptunk rá, hogy Nikit is magunkkal vigyük egy babás apartmanba a klinikára. A kétórás út, négy és fél órásra sikerült, Niki nem aludt az út alatt, késve érkeztünk, szóval zűrösen indult, kicsit idegesen érkeztünk meg Belgrádba. Ahogy azonban a mellkasomra fektették a kisbabám, mintha minden gond elillant volna. Jó néhány hónapja már nem voltam ilyen nyugodt és boldog. Niki csa Natiiiizott, símogatta és rohangált fel alá a kis birodalmunkban. És lógott az apján, aminek nagyon örülök, hogy ,,beérte” az ő figyelmével is és nem volt féltékeny a tesóra. Én meg csak néztem a kicsit, ahogy piheg a nyakamba, kis arcocskáját, ahogy egyre békésebb. Leírhatatlan! Keresgélhetném a szavakat, de az nagyon giccs lenne, mert egyszerűen erre nincs szó. Már tudom, miért alkalmazzák a kengurú módszert több korababás intézményben. ha Natinak csak fele olyan jó volt, mint nekem, akkor az sokat számít.
A doktornővel nem tudtunk beszélni, mivel késtünk. Az a lényeg, hogy a kisasszony már elhagyta az inkubátort és bizony, több mint két kilósak vagyunk. Közeleg a nap, mikor igazán velünk lehet. de addig is, csütötökön újabb babázás vár rám!
Jó hírek a mi ügyes babánkról
2010 december 16. | Szerző: prücsök23
Kedden reggel hó takart mindent és úgy esett, mintha soha nem akarna megállni. Kicsit tétován, de elindultunk Belgrád felé, már nagyon régen láttuk Natit, nem állíthattak meg bennünket a rossz útviszonyok.
És milyen jó, hogy elmentünk! A karunkba foghattuk a kislányunk!!!:-)) Jól bebugyolálták apró kis babánkat és végre magamhoz ölelhettem. Minden anya tudja mit jelent, mikor a szívéhez teszi a kincsét.Remegtem az izgatottságtól. Persze, Apa sem maradhatott ki!
Nati nagyon megnőtt! 1750 grammos és szépen kikerekedett az arca. Egyre inkább kisbabás. És egyre jobban hasonlít a nővérére. Békésen szunyókált, csak néha lesett egy kicsit, hogy ,aha, itt vagytok, minden rendben!
A doktornő szerint csodás, ahol tartunk! Jó a szívultrahag, jól szuszog oxigén nélkül, szépen gyarapszik. Valószínű csak Új Év után fogja hazaengedni,mert az összes kontrollt szeretné megcsinálni. Egyetértettünk vele, hogy számításon kívül hagyjuk az ünnepeket, nekünk az a fontos, hogy elég erős legyen. Még két -három hetet tudunk várni.Persze,legszívesebben mindjárt hoztuk volna! El sem tudom mondani, hogy milyen öröm, arról beszélni, hogy mikor jöhet haza. eddig soha nem hangzott el az orvosok szájából, hogy ő egyszer itthon lesz velünk. Ahogy közeledik ez a pillanat, úgy nő az izgalmam. Nagy feladatok várnak ránk!
December 8.
2010 december 8. | Szerző: prücsök23
Ma nem elégedtem meg a nővér információival (annál is kevésbé, mivel Nati ma is 1550 gramm) és visszahívtam a doktornőt egy kicsit később. Ma volt a szemorvosnál kontrollja a hercegnőnknek. Egy hét múlva ellenőrzés-újra. Nem értem pontosan, minek ilyen sűrűn nézegetni. Persze, tudom, hog követni kell,de azt is, hogy nem nagyon szereti Nati a szemcseppeket és a vizsgálatot, ahogy egyik gyermek sem.
Jó híreket is hallottam az orvosunktól! Tökmagunk már két napja oxigén nélkül van! Egyelőre jól bírja, de a doktornő kicsit lehűtött, hogy a következő héten kell csinálniuk egy szívultrahangot, hogy biztosan jó-e neki ez az oxigén-megvonás. Miért nem lehet egyszerűen csak jó hírt közölni, hogy csak örülhessünk és ne várjunk idegesen egy következő vizsgálat eredményére?!
Köszönjük a névnapi köszöntőt (emlékeztetőt)! Meg is feledkeztem róla…
Mikulás
2010 december 6. | Szerző: prücsök23
Sajnos Natinak fogalma sincs, hogy ma jön a Mikulás, de ez nem baj, csak kellett címet adnom a mai bejegyzésnek.
1525 grammos a hercegnő! Növögetünk, rendesen. Ma nem tudtam beszélni a doktornővel. Pénteken nem volt semmi újdonság. Tovább ellenőrizgetik a szemét, az agyát, stb. Nem tudom, sikerült-e megvonni tőle teljesen az oxigént, még ez a teljesítendő feladatunk, utána meg csak hízni, növögetni és hazajönni :-))
Egyre izgatottabban gondolok arra, hogy egyszer betesszük a kocsiba és tényleg hazahozzuk! Szerintem, most valami olyat érzek, mint a kismamik néhány nappal a szülés előtt.
Nagyon mennénk Apával a héten megint. Ki tudja, lehet sikerül összehoznuk, hogy pénteken újra láthassuk!
A kis bőgőmasina
2010 december 1. | Szerző: prücsök23
Régen írtam, aminek egyszerűen az az oka, hogy a múlt héten továbbra is infózárlat volt. Csak a gyarapodásáról számoltak be a nővérek telefonon, és volt ugyan néhány kísérletem, hogy esetleg többet megtudjak, mindig azt a választ kaptam, hogy a helyzet változatlan. Ami nem rossz, csak kevés.
Tegnap aztán irány az autópálya és mentünk a mi kis hercegnőnkhöz. Már megvan a szokásos rituálé. Szendvicseket készítek az útra, mindig ugyan azon a benzinkúton állunk meg,stb. ha mindent ugyan úgy csinálunk, akkor nem lehet baj… Mivel rutinos látogatók vagyunk a koraszülött osztályon, csak egy pólóban mentünk be az osztályra, mégha odakinn havazott is. Mikor beléptünk a kettes boxba, örömmel láttam, hogy nem vezet oxigéncső az inkubátorba,aztán szomorúan konstatáltuk, hogy ez nem is a mi inkubátorunk. De akkor hova lett Nati?? Átkerült a hatos kórterembe, fogalmam sincs, miért, nem is fontos. Legszívesebben inkubátorostul magamhoz öleltem volna!!! Megnőtt, láthatóan hosszabb lett a bébink. A nővér felénk fordította, hogy láthassuk. Ennek nem nagyon örült a tökmag és elkezdett sírni(!), na jó nem sírni, hanem ordítani! Mi meg pislogtunk egymásra, hogy most mi baja??? Mintha még sosem láttunk volna kisbabát sírni. Csak símogattuk és símogattuk, néha kicsit megnyugodott. Szeretném azt hinni, hogy attól, hogy beszéltem hozzá vagy az érintésemtől. Határozottan tettszett neki, mikor Apa a hajacskáját símizte, ahogy elvette a kezét, kezdődött a nyekergés. Ajaj, mi vár ránk! A főnővér mondta, hogy szívesen a karomba adná, de mivel még mindig oxigénen van ezt nem teheti. És akkor arra gondoltam, hogy nem baj, mikor legközelebb jövök, már biztosan egyedül szuszog, segítség nélkül és akkor végre a karjaimba tarthatom. Erre kell gondolnom, mert ha azon agyalok, hogy itt ez a kis mazsola, már két hónapos és senki még igazán meg nem ölelte, senki nem ringatta, a kinti világból eddig csak csöveket, szúrásokat és más fájdalmas ingereket észlelt, ha ezen gondolkodom, akkor megszakad a szívem! Azt hiszem, apáé most egy kicsit meg is szakadt, mert szinte láttam az óriási gombócot a torkában, ahogy ott toporgunk a kislány mellett, ő keservesen sír, mi meg nem nyugtathatjuk meg. Ez az ösztönök megerőszakolása, azt hiszem.
A doktonő nagyon szívélyes volt, szerencsére semmi nagyon rossz híre nem volt. Mivel Nati még mindig oxigén függő, ezért krónikussá nyílvánították, de szerinte ez egy enyhe fokú BPD. Tegnap még nem kapták meg az aznapi szemvizsgálat eredményét. Volt a múlt héten agyi ultrahangon is,nincsenek ciszták, szerencsére!Ja, azt nem mondtam, hogy 1375 grammos a kis ducibabánk. Ami jó hír, hogy sikerült Natit benyomnia egy nálunk új programba és megkaphatott egy nagyon drága védőoltást,ami segít megelőzni a legtöbb légőti fertőzést koraszülötteknél. Hat hét múlva kell megkapnia a következő adagot, az orvosunk szerint majd BEHÍVNAK bennünket!
Hullafáradtan, de mégis elégedetten értünk haza. Elmeséltük Nikinek, hogy a kishúga milyen morcos volt ma, megmutattuk a nagyszülőknek a fényképeket és már tervezzük a következő látogatást!
Mérleg
2010 november 23. | Szerző: prücsök23
Minden kétséget kizárólag, a mi Natink mérleg a horoszkópban. Szinte egy hónapja, minden egyes nap 25 grammot gyarapszik. Nem tizet vagy harmincat, mindig pontosan huszonötöt. Hetente egy nap pihen, akkor stagnál. Igazi mérleg. Remélem, ezt a számot nemsokára megduplázza és tartja majd ugyan így a tempót, csak 50 grammal. Akinek nem volt korababája, az nem értheti, mi ez a felhajtás a súly körül! Ha minden más OK, akkor 2300 g a határ, hogy hazajöhessen a kisember. (Mi most 1275nél tartunk). Persze ahhoz, minden másnak is klappolnia kell. De miért ne lenne így?!
Azért írok ilyen banális dolgokról, mert igazán nincs újdonság. A doktornő már egy hete nem jön a telefonhoz, csak a nővérek ,,homályosítanak fel” az aktuális súllyal. És semmi más. Hírzárlat. Ez remélem, azt jelenti, hogy minden rendben. Tegnap kértem a dokit, de a héten valami tanácsadóban van és másik orvos nézegeti a kishölgyünket. Talán megszán valamelyik nap és kapunk infót. Elég gáz, de nem merek nagyon szemtelenkedni vagy rámenősködni sem ebben az abszolút kiszolgáltatott helyzetben. Apa szerint, mindez azért van, mert nem ismételte még meg a doktornő az agyi ultrahangot és most ,,bújkál”. Remélem, azért ennyire nem dedós, és nem erről van szó.
Ha azt mondom, hogy allllig várom, hogy hazahozhassuk Natit, akkor semmi újat nem mondok, de gondoltam, ezt még leírom!
Pussz a szurkolóknak és Nati nevében is köszi!
Az utolsó bejegyzés
2011 február 7. | Szerző: prücsök23
Igen, ez az utolsó bejegyzés! Nati, több, mint négy hónap után ITTHON van. Itt szuszog a mellkasomon, a hordozókendőben. Niki a szobájában szundikál. Csodálatos ez a béke. Csodálatos az érzés, hogy a mi bátor kislányunk velünk van! És nagyon szeret itthon.:-D Niki lelkesen fogadta, rengeteg szeretettel és ez azóta is így van. Naponta százszor befut, megnézi, megsímogatja a kezecskéjét! Nati meg csak szuszog a kiságyában vagy éppen nyöszörög, ha kínozza a hasija. Nagyra nyitja a szemét és nézelődik új otthonában Szopizunk, első alkalommal, ahogy a mellemre tettem, tudta, hogyan és mit kell tennie. Ettől külön boldog vagyok.Mértük, gyarapszik is itthon.
Végre újra lélegzünk! Hajnali kelések, állandó talpalás, semmi sem nehéz, mert itt van, él és jól van!!! Nagyon hálás vagyok mindezért.A klinikán dolgozóknak, a Sorsnak, Istennek, a Szerencsének. Majd lassan elkopnak a fájdalom nyomai, egyszer majd nem lesz fontos az a sok könny, ammit hullattunk. Csak az lesz fontos, hogy igazi kis család lettünk. Már közös blogot írhatok a gyermekeinknek! Így is lesz!
Köszönet képpen azoknak, akik nagon szurkoltak nekünk:
Oldal ajánlása emailben
X